Általában az olvasott szöveg kapcsán megjelenik egy kép(sor) az ember fejében. Magam is vizuális típus vagyok, igy nem volt nehéz elképzelnem az alábbi betühalmazból kirajzolódó képet, sőt, talán az sem túlzás, hogy filmet.

Lássuk:

Tisztelt Uram!

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatában írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni.

 

Kőművesként dolgozom.

A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején.
Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy egy kevés - utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi - tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben, a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában, az épület oldalara szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával eresztem le.
A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén lévő ládát oldalra húztam, és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, feloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát.

A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy a testsúlyom 84 kg.

Meglepetésemben - melyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földtől - elveszítettem lélekjelenlétemet, és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell mondanom, hogy nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam.

Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, míg jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott, és az ütközés erejétől a láda alja
kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.

Hadd emlékeztessem ismét testsúlyomra (3. bekezdés).

Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim, és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze 3 gerinccsigolyám roppant össze. Azonban, ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem, és láttam a felettem 6 emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elvesztettem józan ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet...

A fentiekre tekintettel kérem Önt, hogy távollétemet igazolt hiányzásnak tekintse, betegállomány jogcímén.

Tisztelettel:
A kőműves

Most, hogy a nagy ünneplések végére érünk (közben jól belefáradunk a pihenésbe), azon gondolkodom, hogy egy év mitől új?

Valószínüleg a számozástól. Ez a legegyszerűbb válasz a kérdésre. Nem nyelvészkedni akarok - nem is nagyon értek hozzá - , de az új jelentése: más (másik), az eddigiektől eltérő. Jelen esetben nem "termelési végtermék", aminek kialakult, megtestesített változata lenne az új, hanem  a mérhető idő egy váltó pillanata.

Az sem mérvadó, hogy jár-e minőségi (mennyiségi) változással az új megjelenése, bekövetkezése. Azt persze tudom, hogy közgazdasági értelemben van jelentősége. (Költségvetési év, banki elszámolások stb.)

Személy szerint nagyon örülnék annak is, ha a régi (óév) minőségében folytatódna. Magyarul: megmaradna az életszínvonal (aminek persze rengeteg összetevője van), ebből következően megmaradna a munkahelyem. Nem okozna gondot az élet fenntartásához szükséges költségek kifizetése, megtarthatnám jelenlegi egészségi állapotomat. Ha ezek az "alap" dolgok megmaradnak a jelenlegi szinten, akkor is romlásról, csökkenésről beszélhetünk, mert ezek a költségek az új évben kiszámíthatóan magasabb lesznek.

Azzal kívánok mindenkinek boldogabb új évet, hogy akkor se csüggedjen el, ha csak a 2008-as szintet tudja megtartani. (Sajnos a Földnek ezen a tájékán ez is eredménynek számít)

Balesetet nem okozott, - bár szerintem erre ő ügyelt a legkevésbé - megelégedetten vette tudomásul, hogy a többiek "beengedték". Megköszönni nem volt ideje, sietett a következő üzlethez. 

 Tíz kerek nap múlva itt a karácsony. Mindenki lót-fut az eltervezett-elképzelt ajándékok után. A boltok kínálata széles skálán mozog, az áruféleségek mennyiségétől és a vásárlóktól mindenhol nagy a zsúfoltság. Átalakultak ajándékozási szokásaink, "trendi" lett napi használati cikket adni ajándékba a fa alá. Az ajándék tárgya, értéke függjön a két ember (ajándékozó és ajándékozott) kapcsolatától. Másképpen kel megítélni egy munkahelyi kollegális kapcsolatot, másképp egy jó szomszédot és megint másképp egy közvetlen családtagot. Az adott kapcsolat érzelmeken alapúló bensőségessége, tartóssága nagyban befolyásolja (befolyásolhatja) a kiválasztott ajándék értékét, az azzal szerzett öröm milyenségét.

Könnyebb dolog a családon belüli adok-kapok. Együtt élnek, együtt gondolkoznak, közösen oldják meg a teendőiket. Az együttlét - és nem az egy helyen lét - eleve szorosabb kapcsolatot feltételez. Ismerik egymás gonjait, bajait, az ezzel kapcsolatos terveiket és az ehhez szükséges -vágyott- anyagokat, eszközöket. Csak figyelnünk kell egész évben egymásra és ilyenkor csak el kell indúlni a kihallgatott, megtudott vágy tárgya után.

Valószínűleg könnyebb úgy elindúlni vásárolni, hogy tudja az ember: mit akar venni. A gond akkor van, ha sem az anyagi-pénzügyi erőforrás, sem az ötlet nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre.

Ilyenkor kell elővenni a kreativitást és kézügyességet. Szinte fillérekért beszerezhető olyan nyersanyag, félkész árú és csomagoló anyag, amelyel apró, kedveskedő ajándékainkat elkészíthetjük, egyénire szabhatjuk és mivel személyesebb, talán az öröm is nagyobb, őszintébb lesz a fogadó oldalon.

Kimeríthetelen tárház áll rendelkezésre az internetes kapcsolattal rendelkezőknek. ( Persze feltételez némi befektetést is, úgymint nyomtató, papír, festék kellékek.) Kérhetjük szakember segítségét is, de kisebb csoportok (iskolai, munkahelyi) tagjai is összefoghatnak költségtakarékos megoldások érdekében.

Az ünnep előtti rohanás után higadjunk le, készüljünk konkrétan az ünnepre. Fogjuk meg egymás kezét és legyünk együtt ( nem egy helyen) karácsonykor szeretteinkel.

Boldog, békés karácsonyt mindenkinek!

Sokat közlekedem a főváros útjain és ilyenkor tapasztalok egyet-mást.

Életkoromnál fogva (51) a nyugodtabb, megfontolt emberek közé tartozom, ennek ellenére a szabályok adta lehetőségeken belül törekszem a leggyorsabb haladásra. Mivel teherautón dolgozom, sokesetben a rakomány tömege vagy instabilitása határozza meg elinduláskor a gyorsúlási sebességet.

Ismerve az utakon tapasztalható vezetői magatartásokat, én azon csodálkozom, hogy csak ilyen "kevés" baleset következik be. (Egy is sok.) Az irányjelző használatáról rég leszoktak az emberek, a féket az utolsó pillanatban használják. Ez személykocsival közlekedve kisebb bajt okoz, hiszen biztonsági övvel be vannak kötve, esetleg kapaszkodnak, végső esetben ott van a légzsák.

De mit csináljon az árú?

Címlistás kiszállításnál az árú (rakomány) elhelyezése - az egyenletes terhelés,tengelynyomás kialakítása - nem túl bonyolúlt feladat, de a lerakási sorrend sok esetben nem teszi lehetővé, hogy a méretek figyelembe vételével rakodjak.

Így fordúlhat elő, hogy hirtelen fékezésnél nagyobb kár keletkezik (keletkezne) a szállított termékben, mint abban az eszközben, ami a hirtelen fékezést kiváltotta. Még nem mentem neki senkinek, de nem fogok elcsodálkozni azon se, ha ez bekövetkezne. Minden centiméter helyért "harc" folyik. Egyszerre két autó akar elindúlni ugyanabból a sávból,( hogy hogy kerűltek egymás mellé, az másik kérdés) semmibe veszik a kanyarodási- besorolási szabályokat. Érdemes megnézni egy-egy reggel, hogy milyen hajmeresztő atrakciókat követnek el egyesek a Róbert Károly krt. felől érkezők az M 3-as felé a Kacsóh Pongrác úti kijárónál.

Az utóbbi időben észrevettem az "erő" fitogtatását. Jópár terepjáró vezetője (tisztelet a kevés kivételnek) azt hiszi, hogy az autó megvásárlásával (liesingelésével) előjogokoat is vásároltak. Nem irigylem őket, de a szabályok "mintha" egyformán vonatkoznának mindenkire. Nem is az autó tipusokkal van problémám, hanem a vezetőik mentalitásával. Lehet,hogy a kettő összefügg, kisteljesítményű autókkal kevésbé erőszakosak az emberek.

Jelenség kezd lenni a jogosulatlan előnyszerzés (erőszakkal is), a szabályok semmibevétele. Tudom: az idő pénz!  

(A kórházakban töltött idő is pénz ?)