Általában az olvasott szöveg kapcsán megjelenik egy kép(sor) az ember fejében. Magam is vizuális típus vagyok, igy nem volt nehéz elképzelnem az alábbi betühalmazból kirajzolódó képet, sőt, talán az sem túlzás, hogy filmet.

Lássuk:

Tisztelt Uram!

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatában írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni.

 

Kőművesként dolgozom.

A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején.
Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy egy kevés - utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi - tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben, a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában, az épület oldalara szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával eresztem le.
A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén lévő ládát oldalra húztam, és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, feloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát.

A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy a testsúlyom 84 kg.

Meglepetésemben - melyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földtől - elveszítettem lélekjelenlétemet, és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell mondanom, hogy nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam.

Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, míg jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott, és az ütközés erejétől a láda alja
kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.

Hadd emlékeztessem ismét testsúlyomra (3. bekezdés).

Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim, és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze 3 gerinccsigolyám roppant össze. Azonban, ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem, és láttam a felettem 6 emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elvesztettem józan ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet...

A fentiekre tekintettel kérem Önt, hogy távollétemet igazolt hiányzásnak tekintse, betegállomány jogcímén.

Tisztelettel:
A kőműves